Keresés

Háttérelmosás; mitől lesz olyan, amilyen

Laszlo Szerenyi
2016. febr. 22.
3 perc olvasás

Egy Facebook csoportban merült fel a kérdés, hogy mitől lesz a virágfotóim háttere olyan, amilyen. Ebben a formában próbálok meg válaszolni, három pontban foglalnám össze a lényeget, és mutatnék néhány képet, amiken szerintem jól sikerült megoldani a háttér és előtér elmosását:

1. Az első pontban azt, ami pénzbe kerül :-)

Egy fotó mélységélességét, és ezzel együtt a háttér elmosottságát alapvetően három dolog határozza meg: a használt objektív fizikai gyújtótávolsága, a témának a szenzor síkjától mért távolsága és a használt rekesznyílás. Vagyis, ha elég hosszú objektívet használunk, nyitott rekesszel és közeli témával, akkor a mélységélesség akár egy-két milliméterig is csökkenhet, és a téma előtt és mögött néhány centivel elhelyezkedő dolgok is teljesen elmosottan jelenhetnek meg.

A fényképezőgép szenzorméretének közvetlenül nincs hatása a háttér elmosottságára, azonos gyújtótávolságú objektív, azonos rekeszértékén, azonos távolságban lévő téma esetén a mélységélesség és a háttér elmosottsága is azonos lesz a szenzormérettől függetlenül. Viszont! Ha azonos képkivágást szeretnénk kapni, például egy virágról, akkor azonos objektívvel és kisebb szenzormérettel messzebbről kell fotóznunk, ez okozza azt, hogy a kisebb szenzor, azonos képkivágás esetén nagyobb mélységélességet és ezzel együtt kevésbé elmosott hátteret fog adni.

Összefoglalva tehát a következők szükségesek hasonlóan elmosott hátterű képekhez: minél nagyobb szenzor (lehetőleg full frame, bár persze APS-C méretű szenzorral is nagyon szép háttereket lehet csinálni), viszonylag nagy gyújtótávolságú objektív (100 mm felett), nagyra nyitható rekesz (lehetőleg f/2.8), és viszonylag kis tárgytávolság. Ezeket együtt a 100 mm körüli, illetve nagyobb gyújtótávolságú fix makróobjektívek tudják, de bármilyen objektívvel a nagyobb gyújtótávolság és nyitott rekesz kombinációja fogja a legjobb eredményt adni.

Ezeken felül már csak néhány apró kellék jön jól a virágfotózáshoz:

Nagyon megkönnyíti a kereső használatát egy szögkereső, bár a kihajtható LCD is jó lehet helyette. A gép alá sokszor jól jön egy kis babzsák, akár otthon is elkészíthető és ha bab helyett könnyű műanyag gyöngyöket használunk, akkor szinte semmi súlya nem lesz, bárhová kényelmesen elvihető. A fotós alá pedig szintén sokszor jól jön egy műanyag kukászsák, ha vizes fűbe vagy sárba kell belefeküdni. És gyakran bele kell :-)

2. De mindez még kevés :-) Ami ingyen van: Nyilvánvalóan lehet máshogy is, de én így szoktam virágokat fotózni: Gép beállításai: 1-2 kivételtől eltekintve minden virágfotóm egy Sigma 105mm f/2.8 OS HSM Macro objektívvel készült, többnyire teljesen nyitott, vagy ahhoz közeli rekesznyíláson. Mindig rekesz-előválasztást használok, ha szükséges, akkor expó korrekcióval (szinte mindig lefelé).

Mivel majdnem mindig kézben tartom a gépet, a záridőt 1/125 sec fölött tartom (bekapcsolt stabilizátorral), ha szükséges, akkor ISO-t emelek. A rekeszt csak akkor szűkítem, ha a téma kiterjedése miatt nagyobb mélységélességre van szükség, ilyenkor viszont még jobban kell ügyelni arra, hogy a háttér elég messze legyen a témától. Ha nagyon kevés a fény, akkor babzsákra teszem a gépet, ISO100-at rögzítek és távkioldóval exponálok, ha kell, akár több másodperces záridőt. Nézőpont megválasztása: Nagyon fontos a háttérelmosás szempontjából, hogy viszonylag nagy legyen a távolság a téma és az előtér/háttér között, ne legyenek az élesség síkjában fölösleges dolgok. Az is fontos, hogy a háttér nagyjából egységes fényességű legyen és lehetőleg harmonizáljon a témánkkal színekben és akár még formákban is. Mindenképpen el kell kerülni a beégett foltokat. A gépet én le szoktam tenni egészen a földre, minél lejjebb, bele az avarba, fűbe, akármibe. Az ég többnyire nem jó háttér, célszerű egy bokor, fa vagy bozótos felé fotózni, így általában elmosott, de nem teljesen homogén hátteret kapunk. Takarítás: Az élesség síkjában lévő fölösleges dolgokat (száraz fűszálak, letört ágak, stb) mindenképpen vegyük ki a képből, a keresőben többnyire jól látható, hogy mi az, ami zavaróan éles lesz majd a képen. Takarás: Amit nem lehet kivenni a képből, azt megpróbálhatjuk eltakarni, én többnyire száraz falevelekből szoktam egy kis halmot építeni közvetlenül az objektív elé, de például egy kézzel az objektív széle elé tartott sárga, száraz falevél is nagyon szépen ki tudja takarni a virág szárát és a körülötte lévő zavaró dolgokat. Élességállítás: A kis mélységélesség azzal jár, hogy nagyon pontosan kell élességet állítanunk, és mindenképpen el kell kerülnünk a gép legkisebb mozdítását is az élesség beállítása után. A könyökömet minden virágfotónál letámasztom a földre, de többnyire a gépet is kézben, de stabilan letámasztva tartom, hogy exponálás közben semmiképpen ne mozduljon el az 1-2 milliméteres élességi sík. Kb. 50 cm-nél távolabbi témánál általában autofókuszt használok.

3. Utómunka Virágfotóknál szinte soha nem csinálok olyan utómunkát, ami a háttérelmosást érintené, maximum egy-egy ottfelejtett, élesebben látszó levélkét vagy fűszálat retusálok ki, ha a kép megéri a fáradtságot. Jól be lehet viszont állítani utómunkával a háttér és a téma fényességének arányát, ha a beégett foltokat sikerült elkerülni.