Plitvicei-tavak
Régebben voltam már a Plitvicei-tavaknál és egy ideje készültem rá, hogy valamikor fotózni is visszamegyek, most álltak össze a feltételek egy komolyabb fotóstúrához. A túra előtt próbáltam interneten tájékozódni a fotózással kapcsolatban, de nem találtam túl sok konkrétumot, így most leírnám a tapasztalatokat, hátha valakinek hasznos lesz valamikor.
Az előzetes aggodalmaimmal ellentétben szerencsére a meglehetősen szűkre szabott nyitvatartási idő csak afféle útmutatóul szolgál, egyáltalán nem volt semmi gond a hajnali bejutással, illetve este is bármeddig, akár éjszakáig is nyugodtan bent lehet maradni a parkban. Ugyan a pénztárak is csak reggel 8-kor nyitnak, de a hajnali túra után, csak délelőtt megvett napijeggyel se volt semmi probléma; a jegyeket egyedül a kishajókra beszálláskor kellett felmutatni, de ezek hajnalban persze egyáltalán nem közlekedtek. Szükség is volt a hajnali és esti időszakokra, mert napközben még így, szezonon kívül is kényelmetlenül sok látogató volt a parkban, a keskeny pallókon szinte teljesen lehetetlen volt nyugodtan fotózni. Tovább nehezíti a nappali fotózást, hogy a völgy észak-déli irányú, a víz pedig észak felé folyik, így a legtöbb vízesés nappal árnyékban van, az ég pedig túl világos mögötte. A legjobb időszak tehát minden szempontból a napkelte és napnyugta körüli 1-2 óra, illetve tiszta idő esetén az éjszaka.
Most pedig jöjjenek a fotók!
Érdemes ugyanarra a helyre többször is visszamenni; más fényben teljesen más arcát mutatja a táj:
Nem mindig volt lehetőség nagylátószögű képekre, de a mozgó víz részletfotókon is szép tud lenni, viszont ilyenkor különösen vigyázni kell, hogy véletlenül se mozdítsuk meg a pallót és azzal együtt az állványt exponálás közben:
Napnyugta körül teljesen kiürült a park és a szép fényekben ilyenkor már teljes nyugalomban lehetett fotózni:
Hajnalban és délelőtt is sikerült szép fényeket elcsípni:
A meglehetősen fárasztó plitvicei napok után következett még két pihenősebb nap Zadarban, néhány értékelhető fotó azért ott is született:
